"2014. 06. 9.
Kedves naplóm!
A mai nap új reményeket tár elém. Talán végre nem lesz unalmas az elkövetkező időszak. Talán végre én leszek az, aki eddig voltam. Egy életvidám lány. Apu ma is tovább dolgozik, reggel elköszöntünk, majd elment. Megint. Anyu sürög-forog izgatott,mert Macyvel végre kiruccanunk bár hiába mondom csak 3 nap,nem hisz nekem. Macy izgatott, persze a maga módján.Annyi energia italt töm magába, hogy már én félek. Én meg csak ülök és felhúzott szemöldökkel nézek hol M-re hol anyára. Én vagyok az egyetlen normális?!"
Kuncogva tettem le a tollat a helyére majd, ellenőrizve,hogy minden rendben kezembe fogtam kék elavult agyonnyomkodott telefonom. Kezeim között forgattam, és egy ideig tanakodtam azon mi legyen. Felhívjam? Úgysem veszi fel. Ha már egy éve nem teszi, majd most kezdi el? Hülyeség. A szobám olyan volt mint minden más tini lányé. Lila fal, két személyes ágy, rajta sok párnával egy lila takaróval és extra nagy szivaccsal.Poszterek a falon (mindenféle), íróasztal rendetlenül ,mindenféle fecnivel ,mellette egy szekrény ami nos...szintén lila(nem tudom talán, mert minden ilyen színű), bojtos nagy kék(haha) szőnyeg a szoba közepén, nagy ablak ami az erdőre nyit(külön kérés,szeretem nézni a mókusokat reggel), és egy tv,mert sorozatfüggő vagyok.Persze alatta teli van szórva minden DVD-vel és kazettákkal(régi módi lennék, bocs).Ennyi. Átlagos. Hisz az vagyok nem? Na jó ezt nem gondoltam komolyan. Aki este különféle ételeket(akár halrudacskát és pudingot együtt), vagy nassolni valót hoz fel, hogy utána éjfélig tv-zen ,vagy az ágyon ugrálva zenét hallgasson, esetleg csókot dobni onnan Matt Smith poszteremnek (megrögzött szokás), az nem normális.Pont.
Sóhajtva felálltam az ágyról ,majd megfogva a naplómat becsuktam és a szekrényem mögé rejtettem. Fejemet lehajtottam azután bebandukoltam a fürdőbe. Reggeli teendőim azzal kezdődnek, hogy felkelek, írok a naplómba ,majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Ezután elvégzem a szükségleteim (fürdés,fogmosás,csekkolni a mosolyom mennyire hamis, a hajam rendbe tétele és nem utolsó sorban eltakarni az arcomon lévő összes mozdulatot ami a szomorúság jele). Már bepakoltam egy lila (Vá! Ez tuti anya volt,lila? Milyen vicces) bőröndbe, így anyu cuccait használtam. Kimentem a helyiségből, és a konyha felé vettem az irányt. Elmosolyodtam amikor megláttam mi folyik bent. Azt hiszem az izgulást és a hormon túltengést anyukámtól kaptam. Ide-oda futkosott (már korán reggel), és közben próbálta nem oda égetni a palacsintát. Ami azonnal szemet szúrt az a kedvenc bögrém ,a legjobb barátnőm kezében. Felháborodva kaptam ki a kezéből , és szúrós szemmel ránézve ittam bele. Bár ne tettem volna.
- Fúj! - köpködtem ki az energia italt a számból.
Macy csak fejet csóválva vette el tőlem az italtartóeszközt ,és öntötte magába.
- Én megmondtam, hogy ne igyál semmit utánam de beszélhetek neked.
Fintorogva "suhantam" anyuhoz és öleltem át. Mosolyogva adott a kezembe egy tányér palacsintát majd fejével az asztal felé bökött, amolyan "az asztalnál egyél" tekintettel. Leültem ,majd a barátnőm felé kaptam a fejem.
- Na és? - kezdtem a faggatózást.
- Lefoglalva - mosolygott majd letette a pultra, (mert közben felállt és oda sétált anya mellé) a Dr. Who?-s bögrém.
- Oké, és ügye nem valami lepukkant hely? - kértem számon, hiszen jól ismerem a felmérő képességét és lemerném fogadni, hogy az olcsó hirdetésekből válogatott.
- Nyugi van oké? Az egyik ismerősömé.
- Ettől féltem - sóhajtottam. Közismert még,hogy Macy barátai nem olyan puhányok. És tiszták. Mért is barátkozik velük? Ja, igen. Szerinte jó buli.
- Ne parázz, zsír lesz - szólt hozzám lazán, majd kisétált a konyhából.
- Most hová mész? - kértem számon.
- Haza. Pakolok az útra - meresztett egy vakmerő mosolyt.
Anyu csak motyogott valamit, és tovább csinálta...amit eddig csinált.
Nyeltem egyet,és gyorsan befejeztem a reggelim.
***
Bár meleg volt kint, ennek ellenére hoztam magammal egy dzsekit is.Kitudja Macy milyen barátjához visz. De ne aggódjatok, ha megtörténne és rossz lenne a környezet, kirugdosva onnan magam és M-et ,elhúznám onnan a csíkot. Nincs baj. Anyu az ablakból nézett ,intettem felé egyet mire mosolyogva viszonozta. Elköszöntem már tőle, de kitudja mi fog történni. Optimista vagyok. Érzem. A szél erősen fújt így összeszorítva szemeimet szálltam be, Macy régi autójába. Hiába van jogosítványod ha nincs kocsid. Patthelyzet. Sóhajtottam egyet ,majd bekötve az övem néztem ki az ablakon. Macy sugárzó mosollyal ült a volán mögött és jártatta a száját. Néha inkább néznék egy béna szappanoperát, mint hallgatnám őt.
- Na de ne búsulj , inkább ad ide a naptejet - húzta be a kéziféket és állt meg egy piros lámpánál.
- Miért is? - vontam fel a szemöldököm.
- Mert itt lesz az esély, hogy kapjak egy jó pasit, így amikor oda érünk, szépen lecuccolunk és megyünk le a közeli strandra, hogy napozhassak, belebotolhassak egy cuki pasiba és az belém szeressen. Problém? - adta elő nagyszabású ötletét.
- Soha nem fog megtörténni - mondtam majd a kezébe nyomtam a zöld tubusú krémet, amit a hátra dobott a hátsó ülésre.
- Ezt most miért kellett? - háborodtam fel.
De választ nem kaptam ,csak egy vállrándítást és egy dudát amit Macy az előttünk álló piros Audinak nyomott.
Megforgattam a szemem és hátra dőltem az ülésbe. Ezek szerint strand is lesz a közelben. Helyes. Strand mindenhova kell.
- Különben is, a hely ahova megyünk nagyon egyedi lesz - tette hozzá bosszankodva M.
-Nagyon egyedi - akadtam ki amikor megláttam a... az erdőt.
- Na! Ne kötözködj gyere.
- Nem - fogtam magam, és vissza másztam a kocsiba.
Macy csak szem forgatva szált be a volán mögé.
- Menjünk haza, én nem fogok bemenni az erdőbe! Mit gondolsz? Nem hoztam semmit ami oda jó lenne ,és nem is szeretném ott tölteni a drága időmet, mert a ház az erdő közepén van - kiabáltam, és keresztbe fonva a kezeimet a mellem körül, durcás képet vágtam.
- Rendben - biccentett, majd beindította kocsit
Csak szaporán bólogattam ám amikor egy hirtelen jobbra kanyarral egyenesen az erdő felé vette az irányt felsikítottam.
- Állítsd meg! - sipítottam.
- Már kifizettem a 3 napot, ha nem akarod letörni a körmöd ,akkor majd mi törünk be az erdőbe - magyarázta, és egy kisebb köves,földes és búcskás útra tévedt. Szívrohamom lesz egyszer miatta az biztos. Macy és a hirtelen döntései. Merészek.
- Nem, nem nem! - ráztam a fejem.
- Ne parázz, így gyorsabb - motyogta ,majd rányomta a lábát a gázra.
Megint sikítani kezdtem, majd a nappali (inkább délutáni) órákban hirtelen egy farkas tűnt fel előttünk. Sőt, talán nagyobb is volt. Barna szőre volt ,és puha lépteit lassan téve meg sétált át az úton.Sárga szemeit az enyémbe meresztette majd megállva, még mindig engem bámult.Elöntött az adrenalin amikor megláttam, hogy nem mozdul, így ordibálva vetettem a kormányra magam. Most már ketten ordítottunk, én, mert megfogjuk ölni az állatot és Macy, hogy engedjem el a kormányt. Egy vért pezsdítő fékezéssel álltunk( majdnem borultunk) meg. A levegőt kapkodtam, és egy pillantást intéztem a szintén lihegő Macyre. Remegve szálltunk ki a kocsiból, majd az állat hűlt helyére bámultunk.
- Ez a te hibád! - kezdte Macy a leszidást, majd a kocsira bökött.
- Mi baj? - kérdeztem visszanyerve belső békémet.
- Egyrészt elfutott volna, ha meglát minket, másrészt kifulladt a motor, mehetünk gyalog. És még csak a felénél vagyunk...Ó és említettem, hogy kezd sötétedni - bosszankodott majd a cuccainkat (szerencsére csak 1-1 bőröndöt hoztunk), szedte ki a lefulladt kocsiból.
- Egyrészt nem futott volna el, láttad nem. Másrészt...te meg mit csinálsz? - ráncoltam a homlokom amikor megláttam, hogy kinyitja a bőröndjét.
- Szerencséd, hogy készültem a "lerobbanunk és kell az elemlámpa a sötétben"-re.
- Várj te tudtad, hogy az erdőbe megyünk?! És nem szóltál - mondtam, majd veszekedni kezdtünk.
***
Egy pár órával később, már szitkozódva húztam a bőröndöm, míg a másikban a lámpát tartottam. Az erdő nagy volt és félelmetes. Persze én mondtam, hogy ez a 21. század hívjuk anyut és vigyen haza,de M makacs és ha ő "nyaralni" akar, akkor azt is fog. Ő egyébként mellettem csöndben volt ,és talán azon gondolkodott merre járunk. És, hogy mi lesz abból ha nem találjuk meg a "házat". Amiben alszunk...talán. Talán olyan dolgokat látunk amit nem szabadna. És most nem az unikornisokra értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése